1994. szeptember 23.-án, az L.A. Times negatív kritikája miatt többek közt egy 900 fős, de szinte üres moziban mutatták be az azóta minden idők legjobb filmjévé avanzsáló börtön-drámát, amit manapság épp emiatt a titulusa miatt szokás leszólni. Nem azt mondom, hogy a világ legjobb filmje a két bebörtönzött férfi barátságáról, kitartásáról és a mindenkit éltető reménykedésről szóló mestermű, de ott a helye a legjobbak között, ahogy abban is biztos vagyok, hogyha valamilyen módon törlődne az emberiség memóriájából ez a darab, pár év vagy évtized alatt ugyanúgy felfedezné magának a közönség, mert egy remek, örökzöld alkotás és elképesztően erős pozitív üzenettel bír, amire mindig szükségünk lesz.
Az alábbiakban ennek a mozgóképes csodának az elkészültéről tudhatsz meg kevésbé ismert tényeket.
Amerikában a nyitóhétvégéjén 33 moziból csupán egy millió dollárt hozott, és mindössze 16 millióval fejezte be mozis pályafutását, ami a 25 milliós költségvetése fényében egyáltalán nem volt jó eredmény.
A film azonban a házimozis piacon szép lassan legendává vált és milliók kedvencévé, amit mi sem bizonyít jobban, hogy 2008-ban az Imdb-n leváltotta az A keresztapát és az Imdb Top 250 élére állt, így azóta őt emlegetik a világ legjobb filmjeként. Jelenleg 1 281 145 néző szavazata alapján 9,3-en áll, ami lenyűgöző.
A Warner a mozis bukta után kockáztatott, 320 000 videó-kazettát küldött szét a kölcsönzőknek, a lépés pedig bejött. 1995 legtöbbet kölcsönzött filmje lett az Államokban, és a szájhagyománynak köszönhetően a mai napig rengeteg dvd és blu-ray fogy belőle.
Akármerre megyek, az emberek azt mondják, hogy az A remény rabjai a legjobb mozi, amit valaha láttak.
- Morgan Freeman
Istenre esküszöm, akárhová is mentem a világon, mindenhol, ahol megfordultam voltak olyan emberek, akik odajöttek hozzám és azt mondták: Ez a film megváltoztatta az életem.
Mikor megismerkedtem Nelson Mandelával, ő egyből arról kezdett beszélni, hogy mennyire szereti a Shawshanket.
- Tim Robbins
A történet eredetileg Stephen King 1982-ben megjelent, kisregényeket tartalmazó könyvében, az A remény rabjaiban (Different Seasons) jelent meg. A könyv tartalma:
-A remény rabjai (Rita Hayworth and the Shawshank Redemption)
- A jó tanuló (Apt Pupil)
- Állj ki mellettem! (The Body)
- A légzőgyakorlat (The Breathing Method)
- Utószó (Afterword)
A film rendezője és adaptálója magyar származású, a szülei az '56-os forradalom után hagyták el az országot, fiuk, Frank Darabont pedig 1959-ben, egy párizsi menekülttáborban látta meg a napvilágot. A középső neve egyébként Árpád.
Frank Darabont és Morgan Freeman.
A később családjával Los Angelesbe költöző Frank már 1983-ban azon agyalt, hogyan lehetne filmre vinni a Shawshanket. Közben egy Stephen King-pályázatra csinált egy amatőr rövidfilmet, ami az írónak is tetszett, de Darabont tudta, hogy ez még nem elég ahhoz, hogy King megengedje neki a börtönsztori vászonra adaptálását. Aztán '87-ben eljött az ideje, az áttörést a Rémálom az Elm utcában harmadik része hozta meg számára, ez volt ugyanis az első olyan forgatókönyve, amiből film lett.
Stephen King és Frank Darabont.
Darabont addig győzködte Kinget, amíg az beleegyezett, hogy filmet készíthessen a Shawshankből, bár halott ügynek gondolta, egyszerűen fogalma se volt az írózseninek, hogyan lehetne az alig 96 oldalas sztoriból mozifilmet készíteni. Ezen megjegyzéstől Darabont is berezelt, úgy érezte nem áll készen, ezért jegelte a projektet, helyette inkább olyan bérmunkák szkriptjeivel foglakozott, mint A massza remakeje, vagy A légy második része, szabadidejében azonban mindig a Shawshanken agyalt, a könyvhöz képest kisebb változtatásokat talált ki, ugyanakkor végig tisztelettel bánt az alapanyaggal.
Hitchcock mondása szerint egy jó filmhez három dolog szükségeltetik: egy jó forgatókönyv, egy jó forgatókönyv és egy jó forgatókönyv. Darabonté ilyen lett. Tim Robbins szerint ez a legjobb forgatókönyv, amit valaha olvasott, Freeman szerint ha nem is a legjobb, de a legjobbak egyike Darabont szkriptje.
A szkript jó volt, de Darabont neve nem volt még akkora, hogy bárhol is rábólintsanak, több hétig kézről kézre és stúdióról stúdióra vándorolt, mígnem a Castle Rock Entertainment producerének, a börtönmániás Liz Glotzernek az asztalán végre a megfelelő helyen landolt. Liz imádta a börtön-tematikát, ezért minden olyan forgatókönyvet elolvasott, ami ebben a témában érkezett hozzájuk, így Darabont művét is. Nagyon tetszett neki, de üzleti szempontból rizikósnak tűnt a megvalósítása, hiszen a börtönös filmek általában nem sok pénzt hoznak a konyhára.
Szerencsére a szkript jó híre eljutott a Castle Rock alapítójának, Rob Reinernek a füléig, aki szintén beleszeretett az anyagba. Állítólag 3 millió dollárt kínált Darabontnak a szkriptjéért, ő azonban nem egyezett bele, és csak úgy akarta eladni a jogot, ha ő rendezheti a mozit.
Reiner rendezőként már két elismert és anyagilag sikeres King-adaptációt készített addigra, a szintén a Different Seasons-ban megjelent The Bodyból az Állj mellémet(Stand by me) 1986-ban, valamint a James Caan és Kathy Bates főszereplésével készült Tortúrát 1990-ben. '92-ben az Egy becsületbeli üggyel robbantott kasszát, majd következő direktori munkájának Darabont szkriptjét szemelte ki, és Andy szerepére húzónévnek hozta magával Tom Cruiset is. Hogy mi volt Darabont reakciója Reiner terveire? Egy tömör, könnyen érthető válasz: „egy nagy szart”.
A Castle Rock próbált a kedvében járni, azt mondták a szegénységben felnövő makacs magyarnak, hogy támogatni fogják a következő filmtervét és a hárommilliót is megkapja, csak engedje át Reinernek a direktori széket. Darabontnak nagyon jól jött volna a pénz, de hajthatatlan volt. Tudta, hogy a felkínált szerződés évekre munkát garantálna neki, de nem akarta pénzért feladni az álmát, meg akarta rendezni a Shawshanket.
Aztán szép lassan egyezségre jutottak a felek, így elkezdődtek az előkészületek. Tom Cruise kiszállt, mikor közölték vele, hogy egy zöldfülű kezei közé kerül(pedig már egy felolvasáson túl volt), majd Kevin Costner is visszamondta a felkérést, így Tim Robbins következett, aki szintén nem bízott az addig mindössze egy tévéfilmet, az 1990-es Élve eltemetve című horrort rendező Darabontban, de tudta, hogy a már akkoriban is a világ egyik legjobb operatőrének számító Roger Deakins(Skyfall) felel majd a képekért, ezért úgy gondolta, hogy olyan nagy baj nem lehet, így belevágott.
Roger Deakins és Frank Darabont a forgatáson.
King sztorijának narrátora egy fehér ír férfi, aki a Red becenévre hallgat, Darabonték ezért hasonló sztereotípiákban gondolkodtak, Gene Hackmant vagy Robert Duvallt szerették volna a szerepre, de a két legenda naptárja már tele volt, így végül Morgan Freeman lett a befutó, aki bárkit eljátszott volna a moziban, csak benne lehessen.
"Talán azért, mert ír vagyok"- mondja viccesen Morgan Freeman a kész filmben Tim Robbins azon kérdésére, hogy miért hívja mindenki Rednek.
Morgan Freeman és Frank Darabont.
A megerőltető, három hónapos, napi 15-18 órát felemésztő forgatás a Mansfieldben található, három évvel korábban bezárt Ohio Állami Javítóintézet falai között és néhány, a közelében felállított díszletben zajlott.
Manapság az egyik mansfieldi pékség shawshankes süteményekkel várja az oda zarándokló turistákat, akkoriban viszont nagyon fájdalmas korszakát élte a város, több ezer ember életét nehezítette meg az intézet bezárása. A helyiek fájdalma, kiszolgáltatottsága az alkotók szerint az ő munkájukra is nagy hatással volt.
Sok, a filmben látható börtönőr előtte valóban az intézmény börtönőre volt.
A szintén Stephen King regény alapján készült Dolores Claiborn(1995) című filmben a címszereplő rájön, hogy a férje molesztálja lányukat, ezért azzal fenyegeti meg, hogy a Shawshank börtönbe fogja juttatni.
Egy-egy egyszerű jelenet felvétele is sokszor nagyon sokáig tartott, mivel Darabont arra törekedett, hogy a lehető legtökéletesebben egészítsék ki Red narrációit.
Így fordult elő például, hogy azt a jelenetet, amelyben Andy először megy Redhez, aki baseball labdát dobál a társainak, és az érckalapácsot kéri tőle, azt bizony kilenc órán át forgatták. Freeman keze a végére érthető módon nagyon fájt, s másnap borogatni kellett.
Elmondhatjuk, hogy Darabont álma valóra vált, a hite és a belé fektetett munka kifizetődött és a többiekkel együtt egy olyan filmet tettek le az asztalra, ami a reményről szól és közben reményt, hitet ad az embereknek.
forrás: vanityfair.com, imdb.com, la times, wikipedia.com, citatum.hu, wptv, time.com