Gondolom te is elgondolkoztál már néhanapján azon, hogy vajon hogyan készülnek a filmekben látható szexjelenetek. Mi az, amit tényleg bevállaltak a színészek? Mikor jönnek a testdublőrök és milyen praktikákat vetnek még be? Tényleg rágerjednek a másikra, vagy csak kamu egész? És legfőképp: lehet ezt valóban élvezni?
Ha felnőtt filmet forgatok, már a szereplőválogatásnál odafigyelek, hogy nem érzik-e magukat kényelmetlenül az ágyjelenetekben. Általában megkoreografálom és kitalálom az aktust, de néha a színészek beindulnak, és a dolog tényleg forró lesz. Ilyen esetekben megpróbálok profi maradni és úgy tartani a kamerát, hogy valami használható is maradjon az anyagból.
-Zalman King
Zalman King főként erotikus filmekre specializálódott producer-rendező, akinek olyan műveket köszönhetünk, mint a 9 és ½ hét(1986), a Vágyak találkozása(1988), a Vad orchideák(1989) vagy a Vörös Cipellők-sorozat(1992-től).
Szerinte néhanapján igenis be tudnak indulni a színészek egymásra. Ha belegondolunk, hogy mennyien jöttek már össze egy-egy forgatás alkalmával, akkor azt hiszem ezen nincs mit csodálkozni. Több hétig összezárva egy forgatáson, távol a családtól, feleségtől/férjtől, barátnőtől/baráttól, eközben mindennap azt játszod, hogy szerelmes vagy valakibe, csókjeleneteitek vannak, sőt, még meztelenül ágyba bújva szexet is kell imitálnod vele. És ha a színészpáros még szimpatikus is egymásnak, akkor igazi kihívás lehet megállni azt, hogy mondjuk egy mellbimbó-nyalogatás után ne folytatódjon a dolog a beállításokon kívül.
Alfred Hitchcocknak volt egy mondása erre, miszerint: „Az ágyjelenetek a díszletben kezdődnek és az öltözőkben érnek véget.”
Igen, elég sokat pletykálnak az ilyesmiről, ugyanakkor a legtöbb sztár cáfolja ezeket a feltevéseket, ami teljesen érthető, mindenki védi az intim szféráját(és valószínűleg nem mindig igazak ezek a hírek). Néha azonban vannak olyan vagányok, hogy bevallják az igazságot.
A Mogambo (1953) a kenyai dzsungelben játszódik és egy szerelmi háromszögről szól Grace Kelly, Clark Gable és Ava Gardner között. Gable és Kelly között a kamerák mögött is folytatódott a viszony, melyet Kelly, a későbbi monacói hercegnő így kommentált: „Mi mást tehet az ember lánya, ha egyedül van egy sátorban Afrika közepén Clark Gable-el?”
No persze, ha nincs meg a két színész között a kémia, akkor igazán iszonytató is lehet egy-egy ilyen felvétel.
A legborzalmasabb, amikor az ember semmi szexit nem talál a partnerében. Az akkor tényleg színészmesterség. Úgy tenni, mintha felizgulnál, miközben a pasinak dülledt és véres a szeme meg büdös a szája.
Ez Kathleen Turner véleménye, aki olyan filmekben hempergett meztelenül színésztársaival, mint az A test melege(1981) vagy a Szenvedélyes bűnök? De kire gondolhatott? William Hurtre, esetleg Anthony Perkinsre?
Hogy miért forgatok megint meztelenül? Kellett a pénz.
Ezt már Jane March mondta, aki 1992-ben robbant be a köztudatba Jean-Jacques Annaud A szerető(1992) című filmjével és aki később számos produkcióban dobálta le a textilt magáról, többek között az Az éj színében(1994), ahol Bruce Willissel keveredett veszedelmes viszonyba.
(Nem, köztük nem történt semmi a forgatás alatt, azt leszámítva, hogy Jane vad szerelembe esett a film egyik producerével, az egyik hosszabb, közel nyolc órás forgatási szünetben pedig össze is házasodtak. A ceremónián pólót és farmert viseltek, a tanúik pedig Demi Moore és Bruce Willis voltak.) Szavaiból kitűnik, hogy egyértelműen a pénz a fő mozgatórugója a legtöbb ilyen esetnek.
A szerető forgatásán Jane Marchnak öt(!) testdublőre volt, miközben a kész anyagon ez egyáltalán nem látszik.
Hogy elkerüljük a kínos dolgokat, a szexjelenetek közben bizonyos testrészemre egy zoknit húzok.
- Patrick Bergin
Nemcsak az Egy ágyban az ellenséggel(1991) pszichopata férjeként Julia Roberts életét megkeserítő Patrick Bergin trükközik, ha meztelenül kell szexet imitálnia. A színésznők legtöbbször tapaszokat kapnak, amik eltakarják a mellbimbójukat és a csúnyájukat, a férfiak pedig farokzokniban várják a bevetést.
Így forgatták például Mila Kunis és Justin Timberlake vígjátékát, a Barátság extrákkal-t(2011).
Na de nézzük, hogy működnek ezek a dolgok napjainkban. Az HBO-ék például híresek arról, hogy a legtöbb saját gyártású filmjükben és sorozatukban kendőzetlenül ábrázolják a szerelmi légyottokat. Olyan jól csinálják, hogy nagy ritkán felmerül a mezei nézőben a kérdés: ezek most tényleg dugnak? Nos, nem tudom, hogy örülni fogsz vagy búslakodni, de a válasz: nem. Viszont mindent bevetnek, hogy megtévesszék a tévé elé ülőket.
2014-et írunk, így nem meglepő módon már ezeknél a jeleneteknél is bevetik a számítógépes trükköket. Mivel számtalanszor csináltak már ilyen jeleneteket(olyan jók ebben, mint mondjuk a BBC a természetfilmekben), ezért a megfelelő kamerabeállításokat a legoptimálisabb testpozíciókkal és a színészek hihető játékával keverve olyan felvételeket tudnak készíteni, amik már eleve magukért beszélnek. De ők itt még nem állnak meg, hanem még a saját VFX-csapatukkal is megdolgozzák a felvételeket, így pedig ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy mi valódi és mi nem az. Ha a(z általában testszínű) tapasztól nem látszik a mellbimbó, akkor ők rakhatnak rá másikat, ahogy a testszínű bugyi által takart szeméremdomb is újra láthatóvá válhat. Testdublőröket montírozhatnak össze a valódi színészekkel, mindent kisebbíthetnek vagy nagyíthatnak, még a szereplők közötti távolságot is könnyedén megváltoztathatják. A Trónok harca ágycsatái így készülnek.
De nem kell arra gondolni, hogy állandóan át vagyunk verve, a legtöbbször csupán apróságokhoz nyúlnak hozzá, mondjuk árnyékot vetnek oda, amit már nem akarnak megmutatni. A kis nevű színészeknek és színésznőknek nagyon sok mindent be kell vállalniuk, hogy megkapják a szerepeiket, szóval inkább csak akkor kezdj gyanakodni, ha már befutott sztároktól látsz valami vad dolgot, és ezt nem csak a Trónok harcára értem, hanem minden mai mozgóképre.
Lars Von Trier legújabb botrányfilmje, az A nimfomániás(2013) a legjobb példa arra, hogy ebből az egészből milyen sokat lehet kihozni. A dán rendező ismert és elismert színészekkel forgatott le egy olyan drámát, ami néhol már pornóba hajlik. Álló dákók, premier plános orális szex, és behatolás kövezte ki a film útját a hírnév felé.
A cseppet sem prűd szexjeleneteket úgy valósították meg, hogy először felvették őket profi pornószínészekkel, majd ugyanazokkal a beállításokkal játszatták el a játékfilmes aktorokkal, a kettő effektekkel megbolondított összerakásával pedig elérték, hogy valóban úgy nézzen ki, mintha Shia LaBeouf és díszes kompániája akciózna. A behatolásra visszatérve: egyedül a nagyon kis-költségvetésű, kizárólag nevesincs színészekkel készült művészfilmeknél tartom elképzelhetőnek, hogy a behatolás tényleg megtörténjen(a szakmabeliek legtöbbje szerint ebben az esetben se). A behatolás egy olyan dolog, amit nagyon ritkán mutatnak játékfilmekben, általában ez az a határ, amit nem szoktak átlépni, épp ezért teljesen felesleges, hogy valóban megtörténjen. A nimfomániásban látható orális szexet valódinak látszó műpéniszekkel vették fel, ugyanakkor Catherine Breillat francia filmkészítő(és regényíró) művész-drámáiban igazi orális szex látható(legalábbis az összes stábtag erre esküszik), így például az 1999-es Románcban minden az, aminek látszik. Érdekességképp megemlíteném, hogy a vágatlan verzióhoz évekkel ezelőtt a királyi tévé éjszakai műsorsávjában volt szerencsém, és a híres olasz pornósztár, Rocco Siffredi is szerepel benne, ahogy Breillat másik mozijában, az Anatomy of Hell-ben(2004) is.
De jöjjenek a nagy kérdések. Lehet-e élvezni egy ilyen felvételt, ha egy tökéletességre törekvő rendező egész nap ugyanazokat a mozdulatokat kéri újra és újra? Nyilván nem. Ahogy akkor sem, ha valaki olyannal kell a lepedőt gyűrni, aki kicsit sem kívánatos a másik számára, nem beszélve arról, ha a saját neméhez cseppet sem vonzódó színészeknek kell egymáshoz bújniuk. Ezt a helyzetet a Brokeback Mountain-Túl a barátságon(2004) forgatásán Jake Gyllenhaal és Heath Ledger úgy oldotta meg, hogy fejben teljesen máshol jártak a felvétel alatt, meg persze alkoholt fogyasztottak, ami az egész iparban bevált módszer, ha le kell dobálni a gátlásokat.
Lehet-e élvezni egy ilyen felvételt, ha közben húszan-harmincan sertepertélnek körülöttük? Ez nem szokott előfordulni, maximum a rendező és egy operatőr marad ilyenkor a díszletben, ami ugyan még mindig gáz, de azért már korántsem annyira.
Fel lehet-e izgulni egy ilyen jelenet forgatása közben? A hivatalos álláspont szerint nem. A profizmusára hivatkozva mindenki ezt mondja. Mindenki, kivéve a holland kult-rendezőt, Paul Verhoeven-t. Én neki hiszek. Te mit gondolsz?
Az Elemi Ösztön esetében rajzos tervekkel dolgoztam, és ettől a szexjelenetek nagyon profik és alaposan rendezettek lettek, előre megtervezett mozdulatokkal és beállításokkal. Ennek ellenére be kell valljam, hogy forgatás közben többször felállt…
- Paul Verhoeven