Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje volt a „Nu, págágyi”, amiben a Farkas a Nyulat próbálja elkapni. Poénjai és alapszituációja legfőképp a Tom és Jerryre hasonlít, a széria atyja, Vjacseszlav Kotyonocskin elmondása szerint azonban ők a készítéskor nem azt próbálták utánozni(egyébként ekkor nem is láttak még egyetlen epizódot sem a legendás macska-egér párharcból), hanem a II. világháború idején készült Disney-rajzfilmeket vették kiindulópontnak.
A széria 1969 január elsején startolt, az első epizód még kísérleti jelleggel készült, nem tudták hogyan fogadják a nézők. A fogadtatás pazar volt, így nekikezdtek gyártani a többi részt.
1986-ig összesen 16, egyenként tízperces rövidfilm készült a szovjet Szojuzfilm égisze alatt. A részeket csak számozással különböztették meg egymástól, de mivel minden rész más-más környezetben játszódott, a közönség a helyszínek neveivel emlegette őket. A Farkas hangját adó Anatolij Papanov halálakor(aki egyébként azután kapta meg a szinkronhangot, hogy az első kiválasztottra nem bólintott rá a korabeli pártvezetés) felfüggesztették a szériát, mert úgy érezték, hogy senki nem pótolhatja a szerep miatt hihetetlen népszerűségnek örvendő színészt.
Aztán 1993-ban az aktor megmaradt hanganyagait felhasználva újabb két rész készült, majd abbahagyták. Kotyonocskin fia 2004-ben két epizód erejéig újra elővette a legendás figurákat, a két főszereplő hangját új színészek adták.
A nyuszi szerepel kevesebbet, ő a dolgos, egyszerű pozitív hős, akit a rossz-fiú farkas meg akar enni. Az a Farkas, aki roppant érdekes karakter. Egy igazi vagány huligán. Cigizik, trapéznadrágot hord, rockzenekara van és motorozik.
Sokan azt az ideológiát látják benne, hogy a Farkas a feslett Nyugatot képviselte, aki nem bír el a becsületes Keletet jelképező Nyúllal, sőt néha annak a segítségére szorul.
A főcím zenéje magyar, Deák Tamás Vízisí című művének vágott változata, ami a Magyar Rádió Tánczenekarának előadásában hangzik el.
Manapság Kelet-Európában és nálunk is rengeteg rajongója van még, Oroszországban most is a legnépszerűbb rajzfilmnek számít.
Számunkra, akik gyerekként még úttörőnyakkendőt hordtunk, különleges íze van a Nu págágyinak. Poénjai a mai napig megnevettetnek, figuráiról és cselekményéről pedig lerí, hogy a keleti blokk szülötte, így nézése közben bőszen tudunk nosztalgiázni. Mert emlékezni csak a szépre érdemes.