Oz(James Franco) egy csóri kis kansasi bűvész, aki egy nap Óz birodalmában találja magát. Találkozik Theodorával(Mila Kunis), a három boszorkány egyikével, aki azt hiszi, hogy Oz egy nagy varázsló, aki a prófécia szerint azért érkezett, hogy megmentse Óz népét a gonosz boszorkánytól(Rachel Weisz) és királyként uralkodjon felettük. Hősünk bele megy a játékba, mert ugyebár ki ne akarna gazdag és híres lenni, segítségére lesz egy szárnyas majom,egy porcelán lány és a harmadik boszorkány(Michelle Williams).
Sam Raimi filmje az 1939-es klasszikus Óz, a csodák csodájának az előzményfilmje, és nagyon családi meg nagyon szép mozi,talán túlságosan is az. A Disney szándéka egyértelműen az volt, hogy megismételje vele az Alice Csodaországban sikerét, az első bevételi adatok alapján azonban biztosra vehető, hogy ez nem fog összejönni, ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy ez nem azért van, mert rosszabb film lenne Alice-tól, hanem inkább azért, mert nem igazán megismételhető az a siker, ugyanis az Avatar által keltett 3D-lázat ügyesen meglovagoló Burton-eposz eredményét nem nagyon lehet még egyszer szállítani. Pláne nem úgy, hogy semmi eredetiség sincs az egész produkcióban, minden egyes jelenetet láttál már korábban és ez az érzés az egész film alatt végig kísér. Raimi azért néhol megvillantja tehetségét a csak rá jellemző beállításokkal, de azt be kéne látnia, hogy mindenki jobban járna, ha egyedi szemléletét nem ilyen iparos mozikra pazarolná, mert még mindig nagyon sok lapul ebben a paliban.
A szereplőgárda hozza a tőlük elvárt szintet,de igazán emlékezetes pillanatokkal egyikük se ajándékoz meg. A látvány rendben van, a kétszáz milliós költségvetés meglátszik a ragyogó képeken, a sztori viszont nagyon gyenge, mindenféle eredetiséget nélkülöz, így pedig hogyan is lehetne jó ez a fantasy, ahol minden előre kiszámítható.
Óz, a hatalmas: 10/6.
Legalább megint láthattuk a vásznon Bruce Campbellt.