A film összes szereplőjének szívás az élet, aztán mindegyikük belebotlik Cecile-be, a végzet asszony(káj)ába, aki éppen apja halálán görcsöl, és ezért( vagy ennek ellenére) minden útjába kerülő ember szexuális életébe színt visz, közben pedig helyrehozza saját és párja lelkivilágát is.
Legalábbis valami hasonló ötlet vezérelhette Laurent Bouhnik rendezőt, mert a végeredmény igencsak kibogozhatatlan. Na jó nem az. Csak elbaszott. Nem igazán tudta kordában tartani a saját maga írta forgatókönyvet, a történetvezetés körülményes, önző módon, funkció nélkül mutat be olyan jeleneteket és szálakat, amik sehova sem vezetnek. Minden ismertetőjegyét magán hordja az elcseszett szerzői filmeknek(lásd még hazánk filmtermésének 90 százaléka), a szokványos álmosítóan bárgyú, valótlan drámai szenvelgés közben egyedül az tart ébren, hogy a jelenetek nem állnak meg akkor, amikor az összes romantikus dráma igen. Ha valakit leszopnak, akkor nem csak egy mozgó fejbúb látszik, hanem ez:
Kiemelném a Cecilet alakító Deborah Révy játékát, aki hiteles a mindenkit elcsábító femme fatale szerepében. Kár, hogy a film elkészülte óta(2011) semmi másban nem játszott. Tanulság: soha ne szopj premierplánban az első nagyjátékfilmedben!
Nem jó, de inkább rossz film, anyuékkal soha ne ülj neki megnézni, ellenben ha idegenek között akarsz enyhén felizgulva a moziban üldögélni, azt itt megteheted, valamint ajánlanám mindenkinek, akinek már hiányzik egy régi vágású, történetecskével is rendelkező szoft pornó, mert a Q annak egész jó, ugyanis öt-tíz percenként szex van.
4/10.