Bret Easton Ellis könyvének 2002-es filmadaptációja igencsak kiállja az idő próbáját, a mai napig lenyűgöző történetmesélési technikával operáló örök klasszikus emberi kapcsolatokról, vágyakról eszméletlen erős tempóval és annyi mondanivalóval,hogy az valami egészen elképesztő.
A filmet író-rendező Roger Avaryről sokan nem tudják, de Tarantinoval kéz a kézben vette át az Oscar-díjat a Ponyvaregény című kis semmiség szkriptjéért, és habár nem sikerült úgy a köztudatban maradni,mint a szerzőtársának, ezzel a mozival azért végérvényesen nyomot hagyott a filmtörténelemben, olyan jeleneteket produkált, amik mélyen megmaradnak a nézőben köszönhetően a nem mindennapi beállításoknak és vágásoknak, és a mindössze négymillió dolláros költségvetés egyáltalán nem látszik meg a végeredményen.
Én már nagyon sokadjára néztem meg, és csak azt tudom mondani,hogy megunhatatlan,kihagyhatatlan,megkerülhetetlen,átugorhatatlan,provokatív alkotás, amit egyszer legalább mindenkinek látni kell,még azoknak is akik rózsaszín vattacukor-felhők között élnek és letagadják,hogy van az életnek sötét oldala is.Meg azért is meg kell nézni,mert a főhős az Amerikai pszichó öltönyös-gyilkos Christian Bale-karakter testvére.
Plusz az összes karakter és mellékszál is teljesen rendben van,minden összeér a végére, nincsenek holtjáratok, helyette olyan felejthetetlen figurákat kapunk,mint Rupert, a díler.
Vagy Richard, az elborult meleg.
Vagy Jessica Biel zavarodott ribanckaraktere. És még sorolhatnám.
Ennek az alkotásnak ott a helye az elmúlt évtized legjobb filmjeinek tízes listáján.
A vonzás szabályai: 10/10