Egy nő a barátnőjével pletykálkodott. Egy férfiről, akit alig ismert. Nyilván ilyet Önök sosem tettek. Aznap este álmot látott. Egy hatalmas kéz volt a feje felett, és lemutatott rá. A nőt azonnal elöntötték a bűntudat mardosó hullámai. Másnap elment meggyónni a plébánia idős papjához, O' Rourke atyához. Elmesélte az álmát.
-Pletykálkodni bűn? - kérdezte az idős papot. -Vajon a Mindenható volt az, aki lemutatott rám álmomban? Bűnbocsánatért kell esedeznem, atyám? Árulja el, valóban rosszat cselekedtem?
-Igen! - válaszolta O' Rourke atya. -Igen, te tudatlan és neveletlen nőszemély. Valótlant állítottál a szomszédodról! Álnok voltál és kockára tetted a becsületét, amiért nagyon szégyellned kéne magad!
Ezért a nő elnézést kért és bűnbocsánatot.
-Ne olyan gyorsan! - felelte az atya. - Szeretném ha hazamennél, kimennél egy párnával a tetőre, felhasítanád egy késsel, majd visszajönnél hozzám.
Így a nő hazament, fogott egy párnát, elővett egy kést a fiókból, felkapaszkodott a tetőre és felhasította a párnát, majd visszament az idős paphoz, ahogy azt ígérte.
-Felhasítottad a párnát egy késsel? - kérdezte.
-Igen, atyám.
-És mi volt az eredménye?
-Tollak. -válaszolta.
-Tollak. - ismételte a pap.
-Toll volt mindenhol, atyám.
-Most szeretném, ha hazamennél és összeszednéd az összes tollat, amit széthordott a szél.
- De... -mondta. - Ez képtelenség. Nem tudom összeszedni őket, a szél széthordta a tollat.
-Pont ilyen... -válaszolta O' Rourke atya, - ...a pletyka.