Miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle.
Bizony, maga a filmes Batman-franchise is megtette ezt az utat. Az 1997-es Batman és Robin olyan mély csőbe húzta a Bob Kane és Bill Finger által kitalált Bőregeret, ahonnan sokáig úgy tűnt, hogy nincs visszaút. Joel Schumacher mellbimbó-mutogató denevérkalandja tökéletesen tiporta el a Tim Burton kezei alatt legendás moziikonná vált szuper-erő nélküli szuperhős nimbuszát és komolyan vehetőségét. Aztán 2002-ben a Warner fejesei bősz fejvakargatásba kezdtek, mikor látták, hogy a Sony legelső Pókembere mennyi pénzt hajtott fel. „Lehet, hogy újra kéne indítani a Batmant?”- gondolták, de ők se tudták, hogy pontosan hogyan. Számos filmkészítővel folytak tárgyalások, aztán találkoztak Christopher Nolannel, aki a bemutatott terveivel, meg állítólag egy, a saját garázsában összebarkácsolt purhab Bat-mobillal megnyerte magának a producereket. Az elkészült filmet a közönség és a kritikusok is szerették, a valaha volt egyik legnagyobb trilógiává dagadt, Nolan reális és földhözragadt látásmódját pedig azóta is majmolja Hollywood. Adódik a kérdés: mi ez akkor, ha nem filmtörténelmi mérföldkő?
Utazzunk hát az időben, vissza 2005-be és olvassunk át néhány Christopher Nolannel és Christian Bale-lel készült interjúrészletet, amik akkor készültek, amikor még ők se tudták, hogy mit tettek le az asztalra.