Michael Caine hazánkban is megjelent, roppant szórakoztató életrajzi könyvében, a Michael Caine: Egy angol úr Hollywoodban című kötetben rengeteg érdekességet találhatunk nemcsak a brit színészről, hanem az általa megismert és tisztelt emberekről is, például Heath Ledgerről, akivel a 2008-as A sötét lovag forgatásán hozta őt össze a sors. Az alábbiakban a közös filmjükkel nagybetűs legendává váló Heath Ledgerről szóló részeket lapátoltuk össze egy kupacba, íme!

A forgatókönyv elolvasásakor azonban találtam egy problémát. A korábbi, Tim Burton-féle Batman-filmekben Jack Nicholson olyan kiváló Joker volt, hogy nehéz volt elképzelni, hogyan lehetne a nyomába lépni, nemhogy nála jobban játszani.

De amikor felhívtam Christ, hogy megkérdezzem, kinek szánja a szerepet, és közölte, hogy Heath Ledgernek, aggodalmam rögtön elmúlt. Nem tudtam pontosan, mit kapunk – de azt igen, hogy nagyon eredeti lesz.

A stáb már február óta forgatott, én csak április végén csatlakoztam hozzájuk – sosem leszek képes átlátni az ilyen hatalmas filmek időbeosztását –, és ami azt illeti, nyolc hónapból én csak tíz napot töltöttem a forgatáson. De ez a néhány nap számomra feledhetetlen: először kerültem szemtől szembe Joker szerepében Heath Ledgerrel.

A jelenet koktélparti volt Batman lakásában, és komornyikként én irányítottam az eseményt. Hatalmas lakás volt – valójában egy nagy chicagói hotel előcsarnoka –, a liftből kilépő vendégeket köszöntöttem. Újabb csoport érkezett, velük Joker, aki az egész partit terrorizálja. Heath meg én akkor találkoztunk először, és az egész jelenetben nem volt vele dialógusom, de a felvételek között kedélyesen elbeszélgettünk. Próbáltam nem éreztetni vele, mennyire zavarónak találom a sminkjét.

Féltem, hogy fel tudja-e venni a versenyt Jack Nicholsonnal, de minden aggodalmam elszállt abban a pillanatban, hogy megláttam az arcát: igazán borzalmas volt – tényleg úgy nézett ki, mintha belülről rohadna. Jack remek Joker volt; Heath egyáltalán nem látszott viccesnek – rémálom volt. Teljesen más irányba ment, és amint megláttam, tudtam, hogy működni fog a dolog. Gonosz kinézete ellenére nagyon kellemes ember volt, annyira nyugodt, hogy fogalmam sem volt, mi fog történni, ha kinyílik az a nyavalyás liftajtó… Alfréd azt hiszi barátokat enged be, de Joker mindenkit megölt. Én csak állok és Heath hirtelen nekiiramodik és átveszi nemcsak a partit, hanem az egész filmet – annyira megrémültem, hogy ha lett volna szövegem, elfelejtettem volna…

Amikor véget ért az én részem forgatása, összecsomagoltam, és hazamentem, hogy élvezzem, ami 2007 nyarából hátravolt. Tudtam, hogy a film munkálatai folytatódnak, de nagyon megdöbbentem, amikor a következő januárban megtudtuk, hogy Heath véletlen gyógyszer-túladagolásban meghalt. Szörnyű veszteség volt; nemcsak egy nagy tehetség veszett el, hanem egy kedves, figyelmes ember is. Nehéz volt végig nézni a kész filmet, látni Heath életerejét, és nem gondolni arra, hogy halott; elkerülhetetlen volt, hogy a 2008. júliusi premier után a publicitás nagy része az ő halálának tragédiájáról szólt.

Nagy pillanat volt, amikor Heath posztumusz elnyerte a legjobb mellékszereplőnek odaítélt Oscar-díjat. Mind megjósoltuk, hogy megfogja kapni, már az első jelenettől láttuk; nem csak én, láttam így… az egész stáb úgy érezte, megérdemli. Kiváló alakítás volt – a nyitó- és a zárómonológ, ahogy a többi jelenet is – és azt hiszem, nagyon fontos volt a családjának is.

A sötét lovag a filmgyártás különleges darabja. Akciófilmhez képest nagy mélység, igazi dráma van benne… és komoly üzenet, ha az ember meg akarja találni. Nagyszerű komikus pillanatai is vannak – még a gyilkos pszichopatát játszó Heath is nevet. A film egyik jelenetében Joker meglátja Maggie Gyllenhaalt, és Heath nagyon finoman, szinte nőiesen felnyúl, hátrasimítja Joker csapzott haját: zseniális.

Csatlakozz a Káosz Katonáihoz Facebookon!