Mit csinál egy geek, ha kap 25 millió dollárt, hogy csináljon egy filmet? Kiforgatva újraforgatja kedvenc horrorjai legjobb jeleneteit, az eredmény pedig az új évezred egyik leglazább zsánerfilmje, egy vértől csöpögő, nevetéstől visszhangzó horrorpanteon, ami saját lábain is megállja a helyét.

James Gunn az A galaxis őrzőivel épp ez idő tájt válik elismert rendezővé, a 2000-es évek közepén azonban ez korántsem volt így. Az 1970-ben született Gunn sokunkhoz hasonlóan már gyerekkorában megismerkedett Romero zombifilmjeivel és egyéb alapvetésekkel, csakhogy amíg mi a játékainkon és a haverokon éltük ki ezen művek kreatív sokkhatásait, addig Gunn tizenkét évesen fogott egy 8mm-est(kamerát) és nekiállt a tesóival zombifilmet forgatni. Megtetszett neki a dolog, így ezután mindig kacérkodott a gondolattal, hogy filmes lesz. Egy Z-filmes, független filmgyártónál, a Troma Entertainmentnél(Toxic Avenegers) tanulta ki a filmkészítés és forgatókönyvírás fortélyait olyan alkotásokat létrehozva, mint a Tromeo and Juliet(1997) című, totál beteg Shakespeare-adaptáció.

Ha az élet citromot ad, akkor limonádét készítesz, ha seggfejeket, akkor Troma-mozikat.

-James Gunn gondolata erről az időszakról

A szkriptért ekkor még mindössze 150 dollárt kapott, aztán megírta az élőszereplős Scooby Doo-mozi forgatókönyvét, ami lehangoló kritikai fogadtatás ellenére siker lett, Gunn pedig keresett forgatókönyvíró. Egyébként az eset remekül példázza Hollywood hozzáállását: nem a minőség számít, hanem az, hogy tudsz-e pénzt csinálni. Ezután mindenki azt akarta, hogy álmodjon a nagy vászonra egy másik rajfilmsorozatot, amiből az lett, hogy megírta a Scooby Doo folytatását, örült hogy van pénze, házat vett, ellenben kreatív válságba került, mert nem akart több gagyiságot csinálni. A helyzetből producere rángatta ki, aki elintézte neki, hogy ő írhassa meg a Zack Snyder rendezte Holtak hajnala(2004) remake-t, ami 27 millió dolláros nyitóhétvégét produkált Amerikában. Gunn új helyzetbe került, mindenki azt akarta, hogy írjon egy újabb horrort.

Nekiült írni. Volt egy többéves ötlete, ami akkor pattant ki, mikor egyszer az egyik bátyjával ebédelt, közben meg arról beszélgettek, hogy mi az, ami a legjobban rá hozza a frászt. James ekkor egy térdére eső, fejét hátra tartó rángatózó nőre tette a voksát, akinek egy vörös parazita bemászik a szájába és lecsusszan a torkán.

Ez volt a forgatókönyv magja, amit arra használt, hogy emléket állítson olyan nyolcvanas évekbeli horroroknak, mint a Reanimátor(1985), a Légy(1986), A dolog(1982), a Testrablók támadása(eredeti és remake), A massza(eredeti és remake) és még sorolhatnám. Hónapokba telt, míg összedobta a szkriptet és mindössze egyetlen napba, hogy eladja! Egy csütörtök este az ügynökei és a producere szétküldte egy csomó stúdiónak, péntek reggel pedig bejelentkezett a Gold Circle, hogy érdekli a dolog, rá néhány napra pedig a Universal, aki magára vállalta forgalmazást.

James Gunn a forgatáson.

Nem akarta megrendezni, egy alacsony költésvetésű horrort szánt volna magának, aztán az előkészületek alatt annyira beleszeretett a karaktereibe és a történetükbe, hogy úgy érezte más rendező nem tudná úgy visszaadni őket, ahogy ő szeretné. Puhatolózni kezdett a producereknél, akik nyitottak voltak az ötletére, így övé lett a direktori szék.

Egy átlagos amerikai kisvárosban járunk. Grant Grantnek(Michael Rooker) tele van a töke, mivel a felesége( a majdnem híres Elizabeth Banks) már hosszú hetek óta nem akar kamatyolni vele, ezért a helyi kocsmába indul leinni magát, ahol összeszed egy nőt, aki szívesen enyhítene gondjain. Az erdőben egymásnak esve aztán Grant lelkiismeretes férjként visszavonulót fúj, hazaindulna, de talál valami furcsa, nyálkás élőlényt, amiből egy tüske lövell a mellkasába. Grant szép lassan rettenetes dolgok főszereplőjévé válik, a tét hamarosan nemcsak a város lakosságának élete, hanem az emberiség jövője.

A magát sztároló, Grant asszonyáról ábrándozó kisstílű sheriff, Bill Pardy(Nathan Fillion) vezetésével a helyi rend őreiből, az állandóan inkorrekt dumákat pufogtató pöcsfej polgármesterből(a mindig pöcsöket játszó Gregg Henry kíváló tolmácsolásában) és egyéb kevésbé rátermett lakosból szedett-vedett csapat verbuválódik össze, akik megpróbálják megakadályozni a katasztrófát.

Senkit ne tévesszen meg a borzasztó magyar cím, a Splither: Féltél már nevetve(2006) nem zsáner-paródia, hanem egy fasza kis retro-horror, ami időnként megnevettet, ha vevő vagy Gunn humorára. Szóval ha tetszett az A galaxis Őrzői, akkor tehetsz ezzel is egy próbát. Ha esetleg nem láttad azt, akkor itt egy rövid videó Gunn websorozatából, amiben a Firefly óta minimum félistennek számító Nathan Fillionnal karöltve a pornót figurázzák ki és amiből két perc alatt képben lehetsz, hogy tetszik-e a stílus, amit képvisel.

PG PORN- NAILING YOUR WIFE with Nathan Fillion... by MrHaggisPie

Annak ellenére, hogy a Slither megbukott a mozikban és a nagy filmes oldalakon is csak erős közepesre áll, azért rengeteg rajongója van külhonban, amit én személy szerint megértek. Nem azt mondom, hogy mindenki ugorjon neki, mert a világ legjobb filmjeinek egyike, mert nem az. Ellenben egy igazi B-kategóriás gyöngyszem, ami gusztustalanul szórakoztató tud lenni, ha az ember pihenés címszó alatt hajlamos hülye horrorfilmekkel szétbombázni fáradt agytekervényeit. Garantáltan visszataszító remek praktikus effektek, működőképes számítógépes effektek, halál-laza szereplők, nyolcvanas évek-hangulat, baromkodás, csipetnyi szerelem és kikacsintás: ez a Splither.

Forgatási "életkép".