Az 1982-es tini-vígjátékban a kétszeres Oscar-díjas Sean Penn egy füvező szörföst alakít, az egyszeres Oscar-díjas Forest Whitaker egy rögbijátékost, pár pillanatra a szintén Oscar-díjas Nicolas Cage is feltűnik, mint egy gyorséttermi dolgozó, Jennifer Jason Leigh pedig élete egyik főszerepében alkotna maradandót, amit meztelenséggel nyomatékosít, a showt azonban Phoebe Cates lopja el, aki egyetlen remekbe szabott jelenettel filmtörténelmet írt.
Gondolom sokan hallottunk már Cameron Crowe-ről, neki köszönhetjük többek között az önéletrajzi ihletésű Majdnem hírest(2000), amiben egy tizenhat éves fiú a Rolling Stone magazin szabadúszó riportereként egy rockzenekarral tart a turnéjuk során. Oscart kapott a forgatókönyvért, amit meg is érdemelt, mert remek korrajzot készített a hetvenes évekről. Akárhonnan nézem, kiváló krónikása ezeknek az időknek, tényleg be tudja mutatni az adott kor hangulatát, életérzését.
A Változó világ szkriptjét saját, 1981-ben kiadott könyvéből írta, amiben a huszonkét éves Cameron a tizenhat éves diákok közé inkognitóban beépülve mutat rá az akkori tinédzserek problémáira. A film -ahogy a könyv is- hat szereplőre fókuszál, akiknek -mint minden kamasznak- legfőképp a szex, a bulizás, a szerelem, a barátság és önmaguk megtalálása áll napjaik középpontjában.(Mondjuk ha jobban belegondolok, akkor ez egy csomó emberre felnőttként is igaz.)
Rutinos filmnézőnek manapság már semmi újat nem tartogat ez az Amerikában klasszikusnak számító mozi , hiszen minden generációnak megvan a saját, szexközpontú tini-vígjátéka, mégis jó megnézni, esetleg újranézni. Sean Penn például annyira jól hozza az állandóan szívó vagány karakterét, hogy a felvételeket látva az ember azt gondolná ez a srác biztos nem játssza a szerepet, hanem a castingon összeszedtek egy valóban állandóan beállva ténfergő taplót, akit csak be kellett állítani a díszletek közé. Ez most dicséret akart lenni.
Aztán ott van még a remek zene, ami már önmagában visszarepít az időben. Meg persze Phoebe Cates, aki kitörölhetetlen nyomokat hagyott a tengerentúli férfiak fantáziájában. És meg tudom érteni miért. Egy egyszerű, természetes, amolyan „a lány a szomszédból”, aki kedves, vadítóan szexi és mindezek mellett még elérhetőnek is tűnik. A répaszopogatós jelenete után pedig Brad(Judge Reinhold) fantáziál róla úgy, hogy abból minden hímnemű egyén magára ismerhet.
A nagy siker ismertséget hozott a színésznőnek, így egy korábbi filmje, a Kék lagúna-koppintás Sivatagi kaland(1982) is a videó-tékák menő portékája lett, amire legfőképp egy zuhanyzós jelenet miatt emlékszik a nagyérdemű.
Cates nagy népszerűségét a nyolcvanas években végig tudta kamatoztatni(például Szörnyecskék-filmek), a kilencvenes évekre azonban szép lassan kiöregedett az ártatlan tekintetű naiva szerepéből, ő pedig nem tudott megújulni, így skatulyája szép lassan megfojtotta karrierjét. Egyébként valami Kevin Kline vette el 1989-ben.
No de a filmre visszatérve, habár az átlag magyar nézőnek nem hiszem, hogy sokat jelent, azért a megtekintése nem okoz maradandó károsodást. Az idősebbek nosztalgiázhatnak, a fiatalabbak pedig láthatják, hogy alapjában véve nincs semmi újdonság a nap alatt, mindig minden nemzedék hasonló nehézségekkel küzd.
2002-ben, a huszadik évforduló alkalmából újra összeállt a banda.