A magyar film történetének egyik legkiemelkedőbb darabja az Indul a bakterház, sokak szemében ez a nagybetűs Magyar Film. Regős Bendegúz történetét egész biztosan felhozza valaki, ha egy társaságban szóba kerülnek a kedvenc filmek, ahogy az is biztos, hogy ezt meghallva mindenki elismerően bólogat, és azzal a lendülettel már el is kezdődik a hatvanhat perces műremekben elhangzó felejthetetlen szövegek vidám felidézése. Kicsik, nagyok, fiatalok, idősek, nők és férfiak még napjainkban is egyöntetű rajongással viseltetnek egy több mint harminc éves magyar filmért, ami egészen elképesztő, utolérhetetlen teljesítmény.
A legendához hozzájárult néhány, a filmhez és a forgatáshoz kapcsolódó remek történet, amit sajnos saját tapasztalataim szerint a fiatalabb korosztályok egyre kevésbé ismernek. Nagy kár lenne, ha kivesznének a köztudatból, ezért fennmaradásukat segítve a következőkben felidézek párat belőlük. Ha van olyan, ami kimaradt és neked hiányzik, akkor kommentben megoszthatod velem és az olvasókkal. Ne feledd, néhányuk majd biztos jól jön egy bakterházas csevegésnél!
Haumann Péter(Patás): "Úgy néz ki, hogy a Három nővér egyik szilveszteri átirata, a Hókuszpók szinkronja és az Indul a Bakterház lókupece az én emlékművem. De ez annyira nem rossz érzés, mint az lenne, ha semelyik szerepemre sem emlékeznének. Ezért még azt a kis kellemetlenséget is hajlandó vagyok elviselni, ha egy gyerek rángatja az apukáját, hogy a Hókuszpók bácsit közelebbről is megszemlélhesse. Bár mondjuk az egy kicsit zavar, ha utánam nyerítenek az utcán, hogy Sanyi, Sanyikáááám..."
"Kevés film készül, ami abból is látszik, hogy engem is ritkábban hívnak. Amúgy az Indul a bakterház egy tévéjáték volt abból az időből, amikor még évente 60-80 darab jól előkészített hasonló produkció készült. Manapság évente talán kettő-három. A többi sorozat, amelyekről inkább nem mondanék semmit."
1980 nyara. Koltai Róbert egyik este épp hazafele sétált, mikor arra lett figyelmes, hogy mindenhonnan harsány nevetés hallatszott ki a nyitott ablakokon, ő pedig el sem tudta képzelni, hogy mi váltja ki. Később rájött, hogy a tévében ekkor került adásba először.
Rengeteg levelet küldtek szét az ország iskoláiba, hogy megtalálják a megfelelő gyereket Bendegúz szerepére. 3500 gyerekből választották ki Olvasztó Imrét. A szereplőválogatáson többek között tarlón futást és fáramászást is be kellett mutatni a jelentkezőknek. Tizenegynéhányan maradtak a végére, de nem igazán tudtak dönteni. Ekkor Mihályfi Sándor rendező megkérdezte tőlük, hogy ki meri fenéken rúgni őt. Az első és egyetlen jelentkező Imre volt, aki nem ímmel-ámmal, hanem úgy istenigazából rúgta seggbe a direktor urat, aki majdnem hasra esett. Látva a fiú vagányságát neki adta a szerepet.
Olvasztó Imrének nem kellett sokat dolgoznia Bendegúz ízes beszédén, mivel ő tényleg így beszélt. A későbbiekben ezt teljesen levetkőzte, mert főleg a középiskolában nagyon sokat bántották miatta.
Mikor Imre iskolaigazgatója elolvasta a levelet, már úgy ment oda a fiúhoz, hogy: téged keresnek!
Imrének az volt a kedvenc jelenete a filmből, amikor megtalálta a pénztárcát. Mindig azt mondta, hogyha álmából költik fel, ezt a szöveget akkor is elmondja. "Hála Isten, én most becsületes megtaláló vagyok: akkor sem adnám vissza a gazdájának, ha két mankóval jönne elém könyörögni. Tollas kalappal meg puskával fogok járni, oszt minden paraszt hátuljába beleeresztek egy-két golyót, ezt a büdös baktert meg fölfogadom tehénpásztornak, de ha a legkisebb panaszt hallom rá, irgalmatlanul fölpofozom..."
A nyersanyag összerakása majd egy évébe tellett Mihályfy Sándornak. A rengeteg munka azonban kifizetődött, Bendegúz narrációi alatt tényleg minden a helyén van.
A film Rideg Sándor azonos című, 1943-ban kiadott regénye alapján készült, ami szintén legalább annyira vicces, mint a mozgóképes változat. Először a Népszavában, folytatásokban olvashatták az emberek.
"Jelen munkámat annak idején azért írtam, hogy olvasóimat megajándékozzam a szertelen vidámság és a nevetés örömével." -Rideg Sándor
Pécsi Ildikó(1968)
Csámpás Rozi és a Bakter szalmakazal-beli huncutkodásánál Koltai nem volt jelen, hanem egy, a bakter csizmáját viselő statiszta hempergett Pécsi Ildikóval.
Mikor Bendegúz evés közben kap egy sallert az anyjától, az állát beleüti a tányérba. Ez egyáltalán nem volt benne a forgatókönyvben, a rendezőnek viszont annyira tetszett, hogy bennehagyta a kész változatban.
Bencze Ferenc
Koltai Róbert a véletlennek köszönheti legendás szerepét. Eredetileg Bencze Ferenc játszotta volna a baktert, de trombózisos lett a lába, ezért le kellett mondania. Koltai éppen a családjával nyaralt a Nemzeti Színház siófoki nyaralójában, mikor egy Volgával megjelent Mihályfi Sándor. A forgatókönyvvel a kezében odament Koltaihoz és azt mondta: "Holnap forgatsz és te leszel a Bakter."
A legendás gombócdobálós jelenetnél Olvasztó Imre úgy szemen dobta Koltait, hogy az kiszaladt a jelenetből. Sokáig borogatni kellett a szemét. A csínyre Imre szándékosan készült, aztán mikor látta, hogy túl lőtt a célon eltűnt a színről. A nap végével a hazafele úton bocsánatot kért tettéért. A gombócokról tudni kell, hogy nem igazán sikerültek jól, mindenkinek összeragadt a szája, aki beleharapott, valamint az íze is rosz volt. Emiatt leálltak a forgatással és később vették fel a jelenetet, a gombócokat pedig lefagyaszották. Az újabb felvétel kezdetekor még fagyosak, kemények voltak, ezért Imre kivételével mindenki csak óvatosan, ívesen hajigálta.
Nehéz volt megtalálni a filmben szereplő engedelmes kutyát, az első állatidomár és kutyája például csúnyán lebőgött. Az eb össze-vissza szaladgált, senkire nem hallgatott és még a gazdáját is megharapta.
Egyik nap a forgatás végén nem találták Imrét és a Büdös Banyát játszó Horváth Terit. Egyszer aztán arra lettek figyelmesek, hogy a mező végén Imre (a szerepében maradva) még mindig bottal a kezében, "úgy is megölöm a Büdös Banyát"-kiáltások közepette kergeti a színésznőt.
A Veszprémi Tévé Találkozón mutatták be először. A néző ujjongtak, imádták a látottakat, a zsűritől ellenben díjat nem kapott, ekkortájt nem igazán a közönségfilmeknek kedveztek. A közönség-díjat azonban egész egyszerűen nem lehetett másnak adni, aminek hála mégegyszer levetítették az alkotást.