Mármint a forgatásának igaz története, mert a filmnek annyi valóságtartalma van, mint a Barátok közt ma esti részének. Az egész sztori csupán a két író, Kim Henkel és Tobe Hooper agyszüleménye, akik az elmebeteg Ed Gein tetteiből(tudjátok a fickó, aki halottakból készített bútorokat meg egyéb háztartási cikkeket) és egy áruház barkácsrészlegén tett látogatásból inspirálódtak, az ötletükből pedig megcsinálták minden idők egyik legkultikusabb horrorfilmjét, aminek kultuszához az a tény is hozzájárult, hogy a mozi elejére olyan prológot biggyesztettek a kis huncutok, hogy a cselekmény egy 1973. augusztus. 18.-án történt valós eseményt mutat be, ami már csak azért sem lehet igaz, mert a forgatás már 1973. augusztus 14.-én befejeződött.
Ha esetleg most húznád a szád, akkor ne tedd, az alábbi cikkben a fent olvasottak ellenére mégis szó lesz emberi csontvázakról, illegális marihuána-ültetvényről, rothadó húsról, és még igazi vér is fog folyni, méghozzá sok, szóval horror-rajongóknak kötelező.
A texasi láncfűrészes mészárlás úgy néz ki, mintha valaki ellopott volna egy kamerát, aztán nekikezdett volna embereket ölni. Olyan nyers, vadállati energiákkal van tele, amit előtte még sehol se láttam. Az egész kicsit sem finomkodó, egyáltalán nem az. Összeszartam tőle magam.
A fenti nyilatkozat az egyik legnagyobb horrorguru, Wes Craven véleménye, akinek olyan horror-alapvetéseket köszönhetünk, mint az eredeti Sziklák szeme vagy a Rémálom az Elm utcában és a Sikoly-széria. Az öreg Wesnek igaza van, ennek a filmnek minden képkockája valóságosnak hat, így nem csoda, hogy az emberek bekajálták az elején látott/hallott, egyébként kamu igaz-történet szöveget. Gondolom a mai nézők számára már kicsit megfáradt, lassú, ezért nem olyan letaglózó élmény a nézése, de azt azért senki nem vitathatja, hogy ez akkoriban felért egy lórúgással. Valóságosnak pedig azért tűnnek a látottak, mert a stáb fogta magát és valóban elment Texas egyik elhagyatott porfészkébe, és minimál-költségvetéssel, mondhatni gerillamódszerekkel, a stúdióvilágtól távol vették fel az egészet, amit csak tetéz a tény, miszerint olyan, javarészt amatőr színészeket válogattak össze, akiket egyrészt nem ismerhettek nagyon a nézők, másrészt mind olyan arc volt, akik sehol nem nyerhettek szépségversenyt és nem is nagyon indulhattak rajta. A képeket pedig csak sokkolóbbá teszi az a zenei aláfestés, amihez egy vágóhídon, a levágandó állatok hallószögéből felvett rémisztő hangokkal egészítettek ki.
Na de pokolba az elemezgetéssel, jöjjenek a forgatás legérdekesebb részletei!
Tobe Hooper a díszletben.
Tobe Hooper egy áruház zsúfolt barkácsrészlegén álldogált, mikor egy láncfűrészt megpillantva hirtelen a fejébe jutott az ötlet a filmről.
John Larroquette mondta fel a film bevezetőszövegét. Elmondása szerint egy joint volt a fizetsége.
A filmben látható furgont nem vették vagy bérelték, hanem egész egyszerűen elkérték a hangfelvételekért felelős Ted Nicolaoutól.
A Sawyer-házban látható csontváz-lámpa egy igazi csontvázból készült, ugyanis sokkal olcsóbb volt Indiából rendelni egyet, mint venni egy műanyagot.
Sawyerék házát nem építették, hanem egy családtól bérelték a forgatás idejére. A poén az az, hogy a kis família nem költözött ki onnan, hanem a felvételek alatt is ott éltek.
A forgatás alatt a stáb egy marihuána-ültetvényt talált az egyik szomszédos birtokon. Berezeltek, arra gondoltak, hogy bajba kerülhetnek miatta, ha valami hatóság a forgatásra kilátogatva rábukkan, még azt mondják, hogy az övéké, ezért a bajt megelőzendő telefonáltak a helyi sheriffnek, aki még arra se méltatta az egészet, hogy kimenjen szétnézni.
Van az a jelenet, mikor Pamet Bőrpofa felakasztja egy húskampóra. Nos, ezt úgy vették fel, hogy a Pamet játszó színésznőre, Teri McMinnre egy nejlon-kötélt fontak a ruhája alá, és annak a vége lett felakasztva. Azzal viszont nem számoltak, hogy a lába között átfűzött fonat baromira fog vágni, mikor a színésznő teljes súlyát tartja, így Teri bizony azon a felvételen nem játssza, hogy micsoda kín, ami vele történik, hanem tényleg fájdalmában ordít.
John Dugan játszotta Nagyapát, akinek elsőre annyira tele lett a töke a hosszú, több, mint öt órát felölelő sminkelési és elmaszkírozási procedúrával, hogy azt mondta a rendező Tobe Hoopernek, hogy vagy most felveszik az összes felvételt, amiben szerepel, vagy kereshetnek egy másik színészt, aki hajlandó ezt végigcsinálni többször is, mert ő bizony soha az életben nem fogja még egyszer végigülni.
Készül a Nagyapa.
Hooperék belementek, így addig forgatták a hírhedt vacsora-jelenetet, míg mindent fel nem vettek. Tehát 36 órán keresztül egyfolytában dolgoztak. A nyári hőség(35-40 fok) ez idő alatt rendesen kicsinálta a stábot, alig mozdult a levegő, és a vacsorára felszolgált ételek is hamar romlásnak indultak, így gyakorlatilag folyamatos dögszagban dolgoztak, amit csak tetőzött a stáb állott izzadtságszagának orrfacsaró bűze.
Az őrült stoppost alakító Edwin Neal így emlékszik erre: Az életem legrosszabb élménye volt, mikor ezt filmeztük, pedig én szolgáltam Vietnamban, ahol megpróbáltak megölni, szóval el tudjátok képzelni ez milyen szörnyű volt.
Mikor Marilyn Burns Sallyként menekül a sűrű faágak között Bőrpofa elől, néhány gally nagyon csúnyán megvágta, így bizony a ruháján látható vér egy része valódi.
Ugyanakkor a vacsora-jelenet felvételénél ő kérte, hogy a Bőrpofát életre keltő Gunnar Hansen valóban megvágja az ujját. Gunnarnak problémái adódtak a kés mögé rejtett hamis vért pumpáló fittyfenével, ezért sokadjára se tudták felvenni az ujjvágást. A szünetben Marilyn szólt Gunnarnak, hogy ne szóljanak senkinek és vágja el az ujját igaziból, aztán haladjanak tovább, mert már baromira ki van az egésztől.
Edward Neal és Marilyn Burns a filmben.
Edward Neal és Marilyn Burns a fenti jelenet forgatásakor.
Mikor Tobe Hooper először találkozott a nagydarab, 193 centi magas Gunnar Hansennel, már tudta, hogy Bőrpofát csak ő játszhatja.
Az izlandi Gunnar vállalta, és továbbfejlesztette a karaktert, ő találta ki, hogy szellemileg visszamaradott legyen és beszélni se tudjon rendesen. A hiteles megformálás érdekében pedig egy mentális kihívásokkal küszködőket ellátó otthonban töltött pár napot, így elsajátítva mozgásukat és beszédstílusukat.
Gunnar borzasztó csúnya fogprotézist viselt a maszk alatt, amit a saját fogorvosa készített neki.
Gunnar 193 centis magasságát egy magas-talpú cipő segítségével további húsz centivel toldották meg, így fordulhatott elő, hogy a maszktól a periférikus látását elvesztő színész folyamatosan nekiment az ajtófélfáknak.
Az alacsony költségvetés miatt Gunnarnak mindösszesen egy Bőrpofa ruhaszettje volt, amit soha nem mostak ki. Mivel a filmet kronológiai sorrendben vették fel, ezért azon is sokat spóroltak, hogy a tiszta kosztümöt nem kellett újra összekenni, az más kérdés, hogy az állandóan bűzös ruhában flangáló Gunnarral valamiért senki nem akart a társaságában ebédelni.
Utoljára azt jelenetet vették fel, mikor Bőrpofa elesik a láncfűrésszel, így az belevág a lábába. Ezt úgy valósították meg, hogy egy fémlemezt erősítettek Gunnar lábára, arra pedig hamis vérrel teli zsákot tettek, majd az egészre egy darab húst raktak, aztán nadrágot húztak rá és mehetett a móka.
Alant a 40. évforduló alkalmából előbányászott rövid videó a forgatásról.
forrás: imdb.com, pinterest.com, complex.com, insidemovies.ew.com, wikipedia.com,
Kapcsolódó cikkek:
- 10 filmes érdekkesség 3.: Ebben megnézheted milyen faja étterem üzemel mostanság a Sawyer-házban.
