Íme néhány remek idézet a valaha élt egyik legnagyobb filmestől, aki nem az életműve által akar halhatatlanná válni, hanem úgy, hogy nem hal meg.
Azt hiszem, a szerelem olyan, mint egy cápa: ha nem tud előre menni, előbb-utóbb beledöglik.
Nem akarok élni olyan városban, ahol az egyetlen kulturális fejlődés az, hogy a piros lámpánál jobbra lehet fordulni.
Én annak idején a New York-i Egyetemre jártam, és hát, khm, szóval rögtön az első évben kivágtak... ugyanis puskáztam a metafizika záróvizsgán. Azt történt, hogy belenéztem a mellettem ülő lelkébe.
Már gyerekkoromban is rosszul választottam nőt magamnak. Szerintem igazából ez a baj velem. Például amikor anyám elvitt megnézni a Hófehérkét, az összes többi gyerek Hófehérkébe lett szerelmes. Én viszont rögtön belezúgtam a gonosz mostohába.
Aki nem tudja csinálni, tanítja. És aki tanítani sem tudja, abból lesz a tornatanár.
Nem is tudom, szórakoztam-e ennél jobban valaha röhögés nélkül.
Eszembe jutott egy régi vicc:
Elmegy a fószer a pszichológushoz:
- Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!
Mire a doki:
- Miért nem hozza be?
Erre a fószer:
- Behoznám, de szükségem van a tojásokra.
Nos, azt hiszem mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra.
A seregbe nem vettek föl. Tudja ez érdekes, a sorozáson HET minősítést kaptam. Ez azt jelenti, hogy Háború Esetén Túsz.
Te csak ne szóld le az önkielégítést! Olyankor azzal szexelek, akit szeretek.
Sosem szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik egy ilyen alakot, mint én, elfogadna tagnak.
Ha képben vagy Woody Allen-ből, akkor már vágod, hogy az összes idézet az Annie Hall-ból, a komikus-író-rendező egyik legjobbnak tartott filmjéből való, amiben egymás után záporoznak a viccesebbnél viccesebb dumák, és tovább nem is tartanálak fel. Ha nem vágod, akkor talán épp itt az ideje, hogy megnézd-újranézd Alvy, a cinikus manhattani humorista(Woody) és a fiatal, még önmagát sem ismerő Annie(Diane Keaton) szerelmének történetét.
A keserédes romantikus vígjáték 1977-ben készült, de erre a hetvenes évek ruháin kívül semmi más nem utal, a mai napig megállja a helyét, frissességéből mit sem vesztett. Megnevettet, elgondolkodtat, könnyet csal a szemed sarkába, azaz igazi örökzöld klasszikus. Ha megnézed, majd látod, hogy nem a mai kor vívmánya az idősíkon ide-oda ugráló cselekmény és nem Leonardo DiCaprio beszélt először ki a nézőkhöz(A Wall Street farkasa). Szóval, ha tetszett az Egy makulátlan elme örök ragyogása vagy az 500 nap nyár, akkor adj egy esélyt ennek a 4 Oscar-díjjal jutalmazott(Legjobb film, Legjobb rendező: Woody Allen, Legjobb női főszereplő: Diane Keaton, Legjobb Eredeti forgatókönyv: Woody Allen és Marshall Brickman) másfél órás filmtörténelemnek, amiben ilyen párbeszédek és dumák vannak:
Az idézetek nagy része az Annie Hall - Forgatókönyv(Cartaphilus Kiadó, 2010)-ből származik, ami egy remek olvasmány.