Két hírhedt bokszoló, Billy "The Kid" McDonnen(De Niro) és Henry "Razor" Sharp(Stallone) életük mérkőzéseit vívta egymás ellen. A párharc döntetlenre állt, mindketten egy-egy összecsapást nyertek meg. A harmadik összecsapásuk előtt azonban Razor váratlanul bejelenti visszavonulását, így a kettőjük csatája 30 évig egál marad, mígnem a gyári munkásként tengődő Razor végül is beleegyezik a revánsba, amit Kid mindig annyira vágyott. A két ökölvívó nemcsak a ringben, hanem a magánéletben is egymás ellensége, aminek egy nő(Kim Basinger) áll a hátterében, akinek köze van Razor visszavonulásához. A felkészülés alatt folyamatosan versenyző párosuk olyannyira felkelti a média érdeklődését, hogy a végére egy hatalmas gálán tehetnek pontot az évtizedeken át dúló viszályukra.
Manapság sokan vannak azon a véleményen, miszerint se a kivénhedt akciósztárnak, se a zenitjén már régen túljutó komoly drámai színésznek sem kéne már lejáratni magát olyan mozikkal, mint ez. Azt mondják minek erőltetik azt, ami már nem áll jól nekik, önmaguk paródiájává, nevetség tárgyává válnak, hiszen már közel se tudnak olyan alakításokat nyújtani, mint fénykorukban. Nézőpont kérdése. Mondjuk ott van a foci. Egy öregfiúk gálameccsen senki nem várja el, hogy úgy sprinteljenek, mint az erejük teljében lévő fiatalok, nem kiabálnak a nézők, hogy miért nem szántják fel a pályát. Örülnek, hogy láthatják ahogy régi kedvenceik bemutatják egyedi cseleiket, rájuk jellemző mozdulataikat, mindazt, amiért valamikor megszerették őket és bizony alkalomadtán egy kis bohóckodás is belefér. Tudják azok a játékosok, hogy már az egész nem olyan, mint régen. Érzik, hogy húzódik az a láb, sajog az a boka, de mégis szeretik és csinálják. A közönség pedig helyén kezeli a dolgot, így soha nem is csalódik. Azt hiszem ennyi lenne a titka.
Jó, gondolom mindenki számára nyilvánvaló, hogy nem egy igazán jó filmmel állunk szemben. Ízig-vérig tipikus hollywoodi álomgyári termék, annak minden hibájával és erősségével. A történet eléggé vérszegény, a bokszfilmek szokásos formuláit hozza. Nem sikerül végig feltölteni tartalommal, néhol hézagos, de igazán haragudni sem lehet rá. Ahogy az egész produkcióra se. A készítők tisztában voltak vele, hogy a két vén róka elviszi a hátán az egész mókát, és ez meg is történik. Stallone a szokásos hallgatag hős formáját hozza, ami egész életében jól állt neki és amit most sikerül egy-két vicces jelenettel kifigurázni. De Niro karaktere egy igazi nagyszájú ripacs, de öröm nézni, mikor céljai elérése érdekében megpofozza LL Cool J-t. Sly edzőjét Alan Arkin játssza, szerepe egy az egyben a Rocky -filmek Mickey -jére hajaz és igazán szórakoztató látni, ahogy Stallonét szívatja.
Ez a sport-vígjáték egyszeri kikapcsolódásra mindenképp alkalmas, ha a mostani felhozatalból tetszett mondjuk a Last Vegas, akkor ez is megér egy próbát.