Egyszer volt, hol nem volt, mikor két ifjú a filmiparba indult szerencsét próbálni. Mindketten Texasban születtek. Matthewnak, édesapja legkisebb fiának semmi kedve nem volt beállni a család benzinkutas vállalkozásba, ezért két bátyjával-akik büszkén foglalták el helyüket apjuk mellett- ellentétben elindult szerencsét próbálni. Ausztráliában kötött ki, ahol egy évet töltött mosogatással és csirketenyésztéssel. Érezte, hogy a kaland nem úgy alakult ahogy tervezte, ezért hazatért. Beiratkozott az egyetemre, ügyvéd akart lenni, majd elolvasta Og Mandino A világ legnagyobb üzletkötője című könyvét és úgy döntött színész lesz. Apró-cseprő próbálkozásai után Austinban megismerkedett Richard Linklater rendezővel, aki eleinte hezitált ugyan, de neki adta a Tökéletlen idők egyik szerepét, ami kicsi volt, de 300 sor szöveg tartozott hozzá. Matthew nem vallott szégyent, jó munkát végzett, aminek köszönhetően végre kapott egy főszerepet.
Eközben Texas másik városkájában a Matthew-val egyazon évben, 1969-ben születő Renée, a Svájcban született mérnök, Emil Zellweger legkisebb lánya az először Norvégiában napvilágot látó anyja legnagyobb elképedésére már egészen fiatalon a színészetben látta a jövőjét. Érettségizett, majd Austin egyetemén színésznőnek tanult. A diploma megszerzése után továbbra is kitartott elképzelése mellett. Úgy gondolta, hogy a nyüzsgő Hollywoodból nehéz kiemelkedni a többiek közül, ezért továbbra is Austinban járt meghallgatásokra, ami nem volt egy rossz ötlet. Két kisebb szerepet is szerzett. Az egyiket Ben Stiller Nyakunkon az élet(1994) című humoros pillanatokat tartalmazó drámájában, a másikat A zenebirodalom visszavág-ban(1995). Majd jött egy igazi főszerep.
A két színészpalánta annyira éhezte a szereplést, hogy bele se gondoltak mi vár rájuk. Ez a film volt az ő mézeskalácsházuk, és akárcsak a mesében, a végén ők is hibáikból tanulva, győzedelmesen jöttek ki a borzalmas kalandból. Kim Henkel, aki Tobe Hooper A texasi láncfűrészes mészárlás(1974) című kultikus horrorját írta, 1994-ben úgy gondolta, hogy érdemes még egy bőrt lenyúzni Bőrpofáról, ezért belevágott egy negyedik rész elkészítésébe. És a legtöbb horrorszéria sokadik epizódjával egyetemben az eredmény valami egészen pocsék lett.
Négy végzős a diákbál éjszakáján egy erdőben kocsikázva karambolozik egy szintén arra tévedt autóval. Az egyikük a súlyosan megsérülő taggal marad, míg a többiek segítségért indulnak és addig-meddig bóklásznak, míg rá nem találnak a mészáros famíliára, akik különféle beteges trükköt bevetve gyilkolásszák le őket.
Na hol is kezdjem. Henkel az első rész folytatásának tervezte a filmet, ami felülírja az addigi folytatások történéseit(amit később a 2013-as 3D-s agymenés, az Örökség ugyancsak felülírt). A végén van is benne bőven utalás az első részre, például annak a túlélője feltűnik a film legvégén, mint a kórház egyik ápolt betege. Renée az okos nő szerepét kapta, aki az egyetlen túlélő lesz az ámokfutás áldozatai közül és aki ezalatt rút kiskacsából válik szépséggé. Tudjátok, az elején szemüveges meg kis szende, aztán leveszi azt és szép lesz.
McConaughey az őrült család fejét, Vilmert játszotta, aki annyira elborult elméjű, hogy hozzá képest Gyilkos Joe csak kiscserkész. Vagdossa magát, emberekbe harap, élő nőket gyújt fel és orgazmus-közeli állapotba kerül, miközben fojtogat valakit. És el kell ismerni, hogy a napjainkban igazán elismertté váló színész kiváló alakítást nyújt ebben a förmedvényben. De tényleg. Egész egyszerűen öröm nézni, amit az elborult elméjű vidéki suttyóként művel. Mindenki kedvenc Bridget Jones-a pedig remekül szenved, az együtt töltött perceikben világosan látszik, hogy a zs-kategóriás horrorban két tehetséges aktor dolgozott.
Minden más pocsék, ahogy azt egyszer már mondtam. A rendezés gyenge, a történetben több a lyuk, mint egy guriga ementáliban, a vágás amatőr,(SPOILER)a néző már lelkiállapotától függően rég sír vagy nevet az egészen, mikor a végén a kis-repülő leviszi csóri McConaughey fejét.
No és a legborzasztóbb momentum. Bőrpofából nőimitátort csináltak, egy folyton nyávogó idiótát, aki rúzsozza magát. Ez olyan, mintha Jason mini-szoknyában indulna következő gyiloktúrájára, vagy mondjuk Freddy pihe-puha pink plüss-pulcsiban rémisztgetne álmainkban.
Na meg ott van még Vilmer mechanikus lába, amit távirányító működtet.
A két talentum karrierje nem tört meg. Mr. Felsőtest a Ha ölni kell(1996) ügyvédjeként, míg a majdani szingli-királynő a Jerry Maguire - A nagy hátraarcban(1996) Tom Cruise szerelmének a tárgyaként lett ismerős a világ mozirajongóinak szemében, hogy majd még később jobb projekteket választva Oscar-díjas sztárokká váljanak. Aki nem hiszi járjon utána.
