A pattogatott kukorica neve egybeforrt a mozizás élményével, még napjainkban is nagyon népszerű. De hogyan került a filmszínházakba és egyáltalán honnan jött az egész? 

Nos, bármilyen hihetetlen, a popcorn valószínűleg az emberiség legrégebbi rágcsálnivalója, legalábbis egy Új-Mexikói denevér-barlangban talált bizonyítékok alapján már Krisztus előtt 3600-ban is ezt nassoltuk. Az eredete nem teljesen tisztázott, feltehetően a kukorica Közép- és Dél-Amerikában történő háziasításával egy-időben terjedt a recept szájról szájra.

Az európai telepesek érkezésükkor rendezett ültetvényeket találtak, melyeken indiai gabonát és kukoricát termeltek az őslakosok. A gyarmatosítók aztán Európába hozták, ahonnan még a XVI. században terjesztették tovább az egész világon. Nálunk a régi elnevezése -tengeri,- innen ered, a tengeri búza rövidítéséből. Érdekesség, hogy törökbúzaként a mai napig emlegetik Erdélyben, a törökök viszont "misir"-nek hívják, ami egyiptomit jelent.

Hivatalos feljegyzések alapján a popcorn abban a formájában, amit ma ismerünk, először 1820-ban jelent meg Észak-Amerika keleti partján Valparaiso corn néven, ekkor még tengerészek és bálnavadászok eledele volt. Aztán pár év alatt meghonosodott a manapság használt popcorn kifejezés, ami a popped corn rövidítésével jött létre.

1893-ban egy Chicago-i expón Charles Cretors bemutatta a világ első mobil popcorn-készítő gépét. Egy egyszerű gőzgépet házasított össze egy mogyorósütő-kocsival, ami vaj és zsír keverékének felhasználásával készítette el a kukoricát.

Később az  elektromos pattogtatók feltalálásával villámgyorsan terjedt el a Egyesült Államokban.

Hogyan készül? Nagyon egyszerű. Hagyományosan gázsütő fölött, szabadtéren készítették, a magok folyamatos rázásával (és ezáltal a láng fölötti cseréjével). Addig kell hevíteni a szemeket, amíg azok belseje el nem éri a 177 °C-ot. Ekkor a mag belsejében található víz gőzzé változik, ami nyomást hoz létre. Ezt a nyomást egy idő után a nagy szilárdságú külső héj nem tudja elviselni, ezért szétpattan. Ekkor a keményítőt tartalmazó belső rész kifordul és megduzzad, és már kész is a finom, puha nassolni-való.

A popcornnak alak szerint kétféle változata van. A pillangót -mely szerteágazó szárnyairól ismerhető fel,- esszük a mozikban és a mindennapokban, népszerűségét annak köszönheti, hogy sokkal nagyobb élmény a szánkban forgatni, mint a kerek gombát, amit inkább édesítve vagy zacskózva, előre elkészítve árulnak a boltok.

Nem minden kukoricából lehet popcorn, a nedvességtartalma ugyanis nem lehet nagyobb 11-14 %-nál.

A XX. század húszas éveire a popcorn az amerikai kultúra részévé vált, mindenféle rendezvényen (pl. baseball-meccsek,cirkuszok) árusították, kivéve a mozikat. Ennek több oka is volt. Egyrészt ekkor még javában a némafilm korszakában jártunk, ezért nem akarták, hogy az emberek csámcsogásától és rágcsálásától legyenek hangosak a termek. A másik ok pedig színtiszta PR, a nagy filmszínházak külsőségekben és belsőségekben egyaránt az igazi színházak színvonalát akarták elérni, a kristálycsilláros, fényűző közegbe pedig nem fért bele az egyszerű, hétköznapi emberek csemegéje, ahogy az sem, hogy a makulátlan termeik tele legyenek a szagával.

A változás első szelét 1927 hozta meg, a hangosfilm megjelenése egyaránt forradalmasította a filmkészítést és a moziba járó közönség összetételét. Többé már nem kellett olvasni, így az írástudatlanok és kevésbé műveltek között is hódítani kezdett a kikapcsolódás ezen formája. A gyakran szegény és főként fiatal gyerekekből álló új nézősereget ugyanakkor már nem a luxuskörülmények vonzották, hanem maga a filmélmény.

A nagy gazdasági világválság(1929-33) aztán teljesen megváltoztatta a mozitulajdonosok hozzáállását. Az összes mozi csak vegetált, sokat be is zártak. Az egész iparágnak borzasztó rosszul ment, kivéve egyik szegmensét. Az utcai árusok ezekben a nehéz időkben bizonyították be, hogy a popcorn árusítása maga a tejjel-mézzel sóval-vajjal folyó Kánaán. A popcorn ekkor olyan aprócska luxussá vált, amit az emberek még épp megengedhettek maguknak. Megvették kint az utcán és a kabátjuk alatt csempészték be a termekbe. Olyannyira jól ment az utcai árusoknak, hogy ezekben a sötét időkben többen ezzel csinálták meg a szerencséjüket. Egy tönkrement bankár például csupán egyetlen mozi előtt árulta a pattogatott kukoricát, pár év alatt mégis úgy megszedte magát belőle, hogy házat, farmot és egy üzletet sikerült vennie a haszonból.

A leghíresebb "popcornból meggazdagodás története" ellenben nem a bankáré, hanem Kemmons Wilsoné. A fiatal kölyök otthagyta az iskolát, hogy el tudja tartani a családját. Megállapodott az egyik Memphisz-i mozival, hogy előtte árusíthasson. 50 dollárért vett egy pattogtató gépet és 5 centért adott egy zacskó kukoricát. Nem sokkal később már heti 40-50 dolláros forgalma volt, ami egész jónak számított a mozi kínkeservesen összekapart heti 25 dollárjával szemben. Az elképedt mozitulajdonos kirúgta Kemmonst és maga állt az üzlet élére. A történet itt nem ért véget, Kemmons megfogadta, hogy soha többé nem árusít egyetlen filmszínháznak sem, kivéve ha nem ő annak a tulajdonosa. Saját mozit indított, aminek a nyereségéből megalapította a Holiday Inn motel-láncot, ami ma már az egész világon megtalálható.

A sikerekre felfigyelve először egy kisebb, nem filmstúdió-tulajdonban lévő mozihálózat kezdte lerombolni önmaguk által felépített popcorn-ellenességüket a mozikban felállított standokkal. Az eredmény: 200 000 dolláros éves hasszon! A pénz szaga elnyomta a popcorn addig zavaró illatát, így szép lassan az összes mozi és hálózat beadta a derekát.

A popcorn mentette meg a mozizást, a válság utáni érából származik a következő, hellyel-közzel máig érvényes idézet: "Találj egy jó helyet popcorn árusításra, majd építs köré egy mozit."

Napjainkban a mozizás élménye sokunknak még mindig elképzelhetetlen kedvenc vajban fürdőző csemegéje nélkül. A filmszínházak nyereségének több, mint a felét még manapság is ez a több ezer éves múltra tekintő rágcsálnivaló termeli ki, több hasznot hoz a moziknak, mint maguk a filmek, a jegyárakból ugyanis a filmet forgalmazó stúdiók busásan leveszik a részüket. Popcorn nélkül lehet, hogy a mozik rég eltűntek volna, vagy nem olyan formában léteznének, ahogy most. Szeressük és fogyasszuk hát továbbra is az apró kis finomságokat!