Három barát az egyikük tesójának gyerekével együtt kiruccan Kodiakba, a síparadicsomba, ahol kamaszként életük legjobb hétvégéjét töltötték. A hely fölött azóta enyhén szólva is eljárt az idő, minden lepukkant, büdös és öreg, hőseink pedig nem igazán tudják elhinni, hogy ez az a hely, ahova mindig is visszavágytak. Bánatukban beülnek az időközben megjavított jakuzzijukba és jól bebasznak. Reggel megébrednek és a 80-as években, életük hétvégéjén találják magukat. Megegyeznek, hogy a tér- idő-kontinuumra való tekintettel mindent úgy tesznek, ahogy régen, aztán persze mindannyian kisebb-nagyobb változtatásokat hajtanak végre, ahogy gyarló emberekhez az illik.
Hozzánk is befutott végre(hivatalosan is) ez a 2010-es vígjáték, ami elég sok helyen kult-státusznak örvend, a készítők már a második részt tervezik(John Cusack nélkül, aki igen sokat kavart ahhoz, hogy ez a film elkészüljön, úgyhogy kapják be), én meg simán csak kurva jól szórakoztam az egészen, mert remek poénok, ötletek, mondatok és alakítások sorjáznak a játékidő alatt, plusz még egy nem is olyan rossz történetet kapunk. Mindenképp kiemelném a Lout játszó Rob Corddryt( tipikusan az a színész, aki névről soha a büdös életbe nem ugrik be, ellenben az arcát látva rájössz, hogy bizony már láttad valahol), aki lubickol a félresiklott életű, beteg humorú piás szarházi ( de szép karakterleírás!) szerepében.
Vicces, szórakoztató, picit elgondolkodtató, valamint semmikép sem buta. Mi a tökömet akarnék még egy vígjátéktól?
Vissza a jelenbe: 8/10.
És cuki mókus is van benne.