Vannak olyan filmek, amik a szórakoztatáson kívül semmi mást nem akarnak elérni. Az A csodacsapat ilyen. És határozottan jól áll neki!
Orbera, az egykori futball-csillag élete romokban. Börtön,alkohol és drog-függőség. Aztán mikor egy műsor élő adásában felpofoz egy bírót az őt ért sérelmekért, akkor még a gyereke láthatási jogát is elveszti. Ahhoz, hogy helyrehozza az életét, egy hetedosztályú csapat edzője lesz, akikkel menetelnie kell a Francia Kupában, máskülönben bezárják a városka konzervgyárát és rengetegen válnak munkanélkülivé. Orbera segítségül hívja félresiklott életű régi harcostársait, akikkel megpróbálják a lehetetlent: segíteni a közösségen valamint helyreállítani megtépázott önbecsülésüket és barátságukat.
A történet, a fordulatok és gyakorlatilag az egész film egy hatalmas klisé, a készítők még azzal se nagyon törődtek, hogy minden szál összeérjen vagy kifusson valahova. A karakterek csak annyira vannak ábrázolva, hogy lehessen rajtuk poénkodni. Cserébe viszont tényleg eszméletlen vicces lett az egész, a francia színész-válogatott láthatóan élvezte a forgatást és ez bizony meglátszik a végeredményen, ami egy káprázatos humor-karnevál, aminek hatására a banális fordulatokat is megbocsájtjuk és rengeteget nevetve üljük végig a játékidőt.
A rendezői székben Oliver Dahan(Piaf), aki bizonyítja, hogy a vígjátékhoz is van érzéke. Tudjátok: nem mindegy, hogy a hülye okoskodik vagy az okos hülyéskedik.
A csodacsapat: 10/7.
A magyar szinkron ebben az esetben egész jól sikerült, inkább hozzátesz, mint elvesz az élményből!