II. világháború, Hollandia. Egy zsidó énekesnő bujkál a nácik elől, megpróbál elszökni az országból, a terv azonban súlyos kudarcba fullad. A lány végül az ellenállóknál köt ki,ahol kis idő múlva nagyobb feladatok várnak rá, mint a zöldségpucolás. Kémként sikerül bejutnia a helyi Gestapo főhadiszállásra, mint titkárnő, így fontos információkhoz jut, ennek az ára viszont nem kicsi: egy német százados ágyán vezet ide az út.
Paul Verhoeven(Robotzsaru,Elemi ösztön) köszöni szépen, jól van. A 2000-es Árnyék nélkül óta nem rendezett filmet, de nem is felejtett el semmit a szakmából. A rendezőisten majd 20 évet agyalt a kollégájával a sztorin,aztán anyagi gondok is adódtak, míg végül csak sikerült tető alá hozni a filmet, ami a húszmillió eurós költségvetésével a legdrágább fapapucsos-tulipános mozi evör. A fesztivál díjak elkerülték, amit meg is értek, de egyáltalán nem egy rossz alkotással van dolgunk, komolyabb hibák nélkül hozza le a több mint kétórás játékidőt, kellőképp fenntartja a figyelmet, nem fullad unalomba, és egy-két emlékezetes pillanat is akad,sőt korrekt alakításokat is kapunk. Verhoevenék megkeverik a kártyákat, összetett karaktereket kapunk és egy olyan sztorit, ami akkor válik igazán izgalmassá, ahol a legtöbb hasonszőrű film befejezi: a háború végénél. Igaz történet.
Fekete könyv: 10/7.